2010. október 13., szerda

Állatos múltam

2 évesen üvöltöttem, ha szomszéd kutya közeledett, aztán kinöttem, 5 évesen egy másik majdnem az orromat harapta le. Voltak állatkáink gyerekkoromban, gyakran cica ébresztett dorombolva, voltak teknösök, süni, halak. Nöttem. 76-ban sikerült kikönyörögnöm az elsö papagájomat, Petikét. Volt nyuszim, egereim, aztán kutyusok is, elöbb Gina, majd Dolly, az ö kölyke volt Nick és késöbb Bonnie akik nálunk maradtak. Az elsö apricot uszitenyésztö lettem Magyarországon, akitöl Dollyt vettem még csak szaporitott. Remek himet találtam mellé, (késöbb Bonnie mellé is) nem Magyarországon. Kölykök közül többen Championok lettek, Nick is.  Kutyakozmetikus voltam évekig, imádtam, egész országbol jártak hozzám és gyakran készitettem fel öket kiállitásra is. Remek idöszaka volt az életemnek,  aztán svéd szerelem talált meg és jöttem. Nick jött velem, 4 honapos karanténnal, Dolly és Bonnie Anyu kutyái voltak -pedig engem szerettek jobban, nagyon könyörögtem hozhassam Bonniet is, de nem engedte Anyu-  papagájokat pedig nem is hozhattam, maradtak Anyuval. Mig Nick karanténban volt vettünk egy oriás uszit is. Meg persze papagájt is:) Késöbb hörcsögöket is. Nyirtam és trimmeltem itt is, aztán mikor kislányom allergiája kiderült akkor nem volt választási lehetöség, állatok nélkül kellett élnünk.  Mai napig allergiás szörös állatok közül többre, ha nem lenne akkor lovagolnánk és miniállatkert lenne itthon.
2 éve ismét madárcsicsergéses az otthonunk 10 év szünet után. Na jo, nem mindig csicsergés az, néha nem halljuk egymás szavát, de hát ök ilyenek, aki csendet akar az ne vegyen papagájt:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése