Talán most?

Na kivel beszéltem? :))))))))))))))

Ismét azzal  a növel aki Tottét etette a szülök után, nem nála kelt ki Totte.
Multkor rozsdásai voltak,  de két him, azota is megvitatja a 2 him együttartása müködhet témát ismerös tenyésztökkel. Igen "het", ha viszont nem müködik akkor nem egy madarat veszitek el a tenyészetböl, a voilerböl a sok közül hanem egy családtagot az a "hát ez nem jött be" na erre nincs kapacitásom. Ugyis annyi rossz dolog történhet, nem kivánok én a müködHET miatt okozni egyet. Kivárunk.
Most ismét a várakozásnál vagyunk, még nincs DNA küldve, lesz, szoval várunk. Ahogy felhivtam ugy kezdte még nincs meg a DNA, azért nem hivtalak. Mondtam oks, ugy sem hagylak békén mig Totte nem kap társat:)  Legyen bolog a kis szaros, drukk mehet neki-k:)))

Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

Antoine De Saint-Exupéry

 

 A kis herceg

 

 „Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
     - Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
     - Kapcsolatokat teremteni?
     - Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
(…) De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
(…)- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka     - Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
     - Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...Másnap visszajött a kis herceg.
     - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is. (…)Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. (…)
 ...
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. 
...
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.