Mindenki a nappaliban

Pörögnek a hetek, pörgök én is tul sokat, most egy kis szabit  kellett beiktatni, igy irok kicsit utobbi hetekröl.

Nemesek külön vannak, kiengedve is külön, Lio nem tudja milyennek is kellene lennie egy nemes himnek, nem irhato a rovására, hisz kézzel lett etetve/nevelve fiokakorában,  elöfordulhat ilyen viselkedés.  Lili viszont tul engedékeny tojo, ugye ö sem tudja mennyire dominánsnak is illene lennie.
Volt másfél évünk amig müködött az kinn együtt vannak. Vagy sem? Mert igy utolag visszanézve azért nem igazán. Lili sokkal nyugodtabb most, már nem tekintget folyamatosan a távolba, nem hallgatozik, jön-e a nagy zöld mamátlenyulo szörny. Orákig üldögél rajtam és hagyom egyenlöre, most nincs itt a változások ideje, tul sok egyéb esemény is van, nem önthetünk több olajat a tüzre. Tollai szépen nönek vissza, kivéve napokban amikor is néhány uj még részben tokos ugrott mert elmentem vásárolni nélküle.

No Lio sem viselte ám tul jol az elmult idöszakot, amikor tul mamahiánya lett kicsipkedett egy kiscsokornyi tollat (nem igazán láthato honnan, nagyobbakat) másnap kissebbeket. Hmmm...akkor hogyan is tovább? Betoltam sapisokat a nemesekhez. Sapisokkal bármit csinálhattam, folyamatosan vizcsere kellett mert beleszartak. Akárhova tettem a vizüket. Benn a nemesekkel nem:)))) Mindenki boldog volt, kivéve a kicsik itt a nappaliban, hisz a papagájszinház elvitathatatlan föszerepei nálunk sapisoknak vannak leosztva, mindig jönnek-mennek, csinálnak valamit, hiányoztak.

Liot alaposabb babusgatásra fogtam és kökeményen ment a nevelés is, kilengések nélkül következetesen, amolyan Noisan, persze Noival folyamatosan megvitattuk Liot és a csapatot. Nagyon jol jött Noi jozansága és kivülröl rálátása a helyzetre vagy hibákra. Azért nálunk is jocskán elöfordul  az, "farok csoválja  a kutyát".  Szo se rola, most is. De majd lassan alakulunk. Nekem az a jo bokánrugás kellett amit Noi leosztott (nagyon finoman persze), mert felesleges arrol álmodozni együtt a két nemes, nem. Jelenben kell élni, látni, elfogadni, nem megy. A nem megy után átalakulni, átalakitani az életünket, szokásainkat. Hu nagyon "melos" ám a sokféle egymást utálo vagy nem is uta´lo de egymásra veszélyes papesz együtt tartása, nem is ajánlanám senkinek. Mi már benne, igy is maradunk. Mind imádom, s lezongoráztam mi lenne jobb Lionak, uj család vagy mi. Mi. Mert papagájcsapatban akar lenni, s fönöknek hiszi magát, nem is fél, ugy beült a 2 oriási ara közé, hogy reppentem leszedjem a kötélröl.  Tehát nem fél, de téveszméi is vannak egy csapatrol, hiába kerülne bele másik csapatba.
Egyedül tartott madárként nem lenne boldog, pláne igy 5 éve papesznyüsgés van körlötte, ezt szokta meg. Nem tudom neki azt a szabadságot adni amit másfél évig, de vsz jobb életet s megszokott--abb életet, mint máshol, másnál, s mi  a garancia akkor arra ott is marad--hat. Semmi. Neki a jelenlegi felállás valoszinü a jobb. Jön, megy, játszik, nézelödik, beszélget most éppen ásitott egyet s egyik lába felhuzva;)

Aztán ismét jött egy kis változás, mert hogy lesz papagájszoba de ehhez azért kell ez meg az, amiket csinálunk, az az többnyire én, mert férjemnek még levegöt venni sincs ideje, viccesen mondva Ö keresi a szobára valot. Az meg nagyon nem vicces, hogy csak  a padlo m2 ára is kb 7500 ft-ositva, s kellett a ráhagyásokkal 16 m2. Legalább ezt nem kellett leragasztani, a ragaszto kihagyása a papagáj-mérgezö hatás miatt nagyon jo. Több okbol is remek nem kell ragasztgatni, de ez a döntö érv ragaszto ellen.  Direkt ezt padlot választottam. Aztán 2 napig vágtam be, ugye közel 40 kg a padlo, ezt huzni...az iroasztalt pedig vagy szétszedni lehetett volna, -ujonnan ott lett összerakva, azota ott van, vagy kerten keresztül vinni ki máshova-. Kertbe le lépcsö igy nem;) Ajtonyilásban volt, közlekedést lezárva igy kerten keresztül lehetett kimenni a szobábol, nappalin keresztül pedig be.

Kalitkákat persze szétszereltük, aztán össze itt nappaliban, nemesek kalijai nem férnek ki az ajton, akkorák.
Most mindenki nappaliban, (még en is itt irok, ölemben a gép) Lio ugy beült mint egy pasa, az uj helyre, boldogan, elégedetten.  2 napig alig akart kijönni onnan.

Molli szeme felcsillant ahogy meglátta Lio kaliját, hisz bele tud bujni a rácsok között. Persze Lio akár oda is va´ghat neki, szo sincs rola ezt játszuk. Igy Molli ki akar jönni, kinn viszont be akar menni, tehát Lio nem lehet ott, ha Molli kinn. Ebböl Mangonak annyi esett le, Molli ki akar mászni kalijukbol igy ö is, ö hozzám jönne.

Sapisok vizét ismét millioszor cserélem, megint beletojnak.

Tweety nem volt elragadtatva, hogy eltüntek Tottiék, attol sincs most meg sokan lettek, de vidáman szaladozik vagy repked, eszik rendesen csak azért kicsit olyan visszafogott.

A kiengedések, mint utaltam rá fentebb, kissé problémásak, tolok ki kalitokat, fogok marokra delikvenst, de majd ez az idöszak is szépen elmulik, a szoba majd kész lesz, a szönyeg kiszellözik -azért van szaga- a volierek elkészülnek,  stb.... nem megy 2 nap alatt. Kaptak uj játékokat, átrendezem a kalijaikat, ne unatkozzanak, Tottiéknak sikerült egy olyan játékot hoznom, hogy orákat játszanak vele, imádják.  Ritka az sapiséknál egy valami ennyire lekösse öket, jönnek-mennek az jelemzö.

Volierek tervezésével szivok de nagyon, teknikailag megoldani, hogy duplafaluak is legyenek és használhatoak is, kitalálni hogyan lenne talán jo nekik....no meg nekünk is. Egyik konnektorba pl ugy fogok tudni bedugni valamit, hogy Liliében lesz egy "hátso"ajto. Röviden: épitek 5 duplafalu voliert egy szobányi területre, nagyon behatárolt költségvetéssel, mind mobil, az az szét és összerakhato elemenként, darabonként 1-1volier pedig mozgathato, elhuzhato, s ugy még egy miniatür szállitokalitot sem készitettem életemben. Nagyapám is aszonta "meglássuk fiam":)