Bementem Lioval fürdöbe, feltettem a zuhanykarnisra. Pottyantott egyet.
Átment a törölközö tartora, strirölte a falat, rághat-e belöle. "Nem"
Átugrott a mosdora, beleesett, felmászott a szélére. Talált egy pici kupakot, nem tudom miét, de az nem csörbe valo. Kértem jöjjön kezemre és jött. Átfogtam másik kézzel, és kioperáltam a csöréböl.
Megsértödött. Felreppent a zuhanykarnisra, onnan a törölközö tartora, ismét stirölte a falat, "Nem!"
Átugrott a karnisra, onnan le a mosdo szélére, tulcsuszott, landolt bidében, felemeltem, mosdora ugrott és sétált, stirölte a szappan dobozzát "Nem!" Séta, oppá vattás pálcika, kivettem csöréböl, aztán másik, ezt is erre már morgott s fel a törölközö tartora, közben papiroztam, erre landolt a hátamon s probálta meglesni mit csinálok, én meg nem tul gyorsan álltam fel, tepert fel a vállamra. Az egész volt 4-5 perc és a nemesek ugye a nyugis madarak.
No igen, sokszor elöfordul nyugiban elüldögélnek hosszabb idöt is, lehet mellettük elökésziteni a fözni-sütni valot, simán ülnek nyakamban mig takaritok, pakolok ilyesmi Tottéval elképzelhetetlen, viszont nagyon szivesen log a fülemröl lefele.
Egy ismerös mesélte, hogy akkor konyházott utoljára jákojával mikor az a kelö tésztában landolt aztán a tál széléröl még bele is engedte amit nem kellett volna. Én Tottéval akkor mikor a zöldségpucolás közben ö beleugrott a lábosba a vizbe, zöldségekre. Na azota nem mondom egyik madárnak sem: levest csinálok belöled ;) a kis hülye komolyan vette:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése